itt a verebek már nem költenek néhányan színes ruhát öltenek hogy a megszokott szürke- barnából kitűnjenek a halál karmából könnyű szabadulni légy szerelmes egy méltóságos és négy kegyelmes úr írja szabaduló leveled de te csak azt a kezet szereted amely sűrűn etetett és táplált hol árnyékok nőttek a fény hátrált mikor felhangzott a csiripelés öröm az életben kicsi kevés ezek a madarak szürkék-barnák nem ülnének itt ha nem akarnák hideg a fény fekete szemükben szárnyaikkal verdesnek nem ütnek ezek a madarak szürkék-barnák nem ülnének itt ha nem akarnák de rabság láttán szétrebbennek szürkén élve sem szenvednek ezek a szürke-barna madarak hangosabbak mint a szavak szeretem hallgatni a zajukat alatta keresem hozzád az utat ezek a madarak szürkék-barnák nem ülnének itt ha nem akarnák hideg a fény fekete szemükben szárnyaikkal verdesnek nem ütnek ezek a madarak szürkék-barnák nem ülnének itt ha nem akarnák de rabság láttán szétrebbennek szürkén élve sem szenvednek -

https://suno.com/s/NRkbTzXe5rWIEwq5