kikötőben ringanak a holnapok és nincsenek sehol a csónakok hogy kijussak a remény tengerére a vágy megrémül emlékül násztáncot lejtve lépnek pengeélre a frissen szellőztetett gondolatok ujjaim közt dohányt sodorgatok nézem rajtuk a bőr mégis hófehér megérteni elfogadni jó nehéz hogy holnapután megint holnap jön a tegnap elment majd felment a sírás persze csak ha volna könny vagy ha fel-le ugrálna a vállam ez történet mit összekalapáltam pár szögből kevéske drótból ördögből emléke csókból ragasztott szürke csendélet s a végére el nem téved pár szögből kevéske drótból ördögből emléke csókból ragasztott szürke csendélet s a végére el nem téved a szív régóta elhajózott innen nem talált olyat amiben még higgyen hihetne vagy hinnie kellene végül kiürül kifütyül szél leléptet tavasz ellenem fordul dagály víztükör elsimul a szüntelen dobogás elcsitul pár szögből kevéske drótból ördögből építve jó volt simogatással veréssel mindig beértem kevéssel pár szögből kevéske drótból ördögből építve jó volt simogatással veréssel mindig beértem kevéssel -

https://suno.com/song/7e054d14-7974-4814-bab8-fd7428621b1c