legszebb ruhám a ködköntös tél fékevesztett madara fagyott csőrével megbökdös az örömfalás kanala a te kezedben havat koszos ocsmány sár vált a szobában dúl a hőség és amíg fel-alá járkált kipróbálta a függőség mi a szemedben melyik lábnyomát követed kinek a számát keresed hús mellé lesz-e köreted vagy csak bilincsbe vereted az összes ujját csak neked tehet kedvedre ő akarja míg te gondolod és én nem vagyok felmentve névmások közt kigombolod az év hátulját egyre kevesebb egyre jobban egyre fáradtabb összeroppan egyre kevesebb egyre jobban telik a feje padlón koppan feküdj az új év nem siet mi egymás mellett maradunk s ha felcsendül a rekviem végleg elolvad a havunk nem leszünk mások száraz csokor ocsmány sárban mégis megállnak előttünk nézik hogy ilyen hány száz van a végére csak felnőttünk felfelé mászok egyre kevesebb egyre jobban egyre fáradtabb összeroppan egyre kevesebb egyre jobban telik a feje padlón koppan egyre kevesebb egyre jobban egy utolsó szép láng lobban egyre kevesebb egyre jobban nem ér el fény hozzám sehonnan -

https://suno.com/song/eca8c197-e173-40df-af49-f52b60351612