a szívedhez a távot lelépem akkor felragyog a csillagképem beválnak az ősi jóslatok helyetted a neveddel jóllakok a nap medvebőrként zsugorodik tompa színénél vágy álmosodik felsejlik a tenyerem vonalán az arcképe barna hajfonatán virág díszlik és minden nyugodt megnyitja nekem a kincses zugot eláll lélegzetem belepirul a bőr az alkonyba belesimul én elsüllyedek nem kell levegő mint a hiéna fel-felnevető az idő meghagy pár sovány csontot és a neved amit tovább mondott bagolyszárny suhogása farkasok vonítása csak egyre alkalmasok késpengeként jeleket karcolnak bőrbe vér serken édent hajszolnak tőlem keletre száraz sivatag a tág szobám ajtaja kiszakad odabenn totemoszlop a tested feldíszítem előveszek tesztet mi ad neked reményt vállrándítva meg kutyakölyökként árván sírva hagyom egyszer sem táncolom körbe Nagymedveként az egekbe szökve ott felragyogna a csillagképem hozzá a fényedet kérem szépen misztikus lét egyszerű templomok s én minden egyes nőt meglopok ott felragyogna a csillagképem hozzá a fényedet kérem szépen misztikus lét egyszerű templomok s én minden egyes nőt meglopok -