még szerettem volna sokat tenni de az ösztönöm falak közé zár kenyérre idei lekvárt kenni mert az életem rég az övé már nem tudom hogy hívták gyakran járt itt néha csak beköszönt néha rám szólt a heverőmön kiégett kárpit díszlett szavak estek ki a számból érezni nem tudtam nem volt egész mint a kidobott paprikacsuma félteni könnyű érteni nehéz emlékeden nem látszik a ruha tisztán hallom hogy megin közelít szemem résnyi figyelem mozgását az arca altat csókja öregít míg négyen a takaróm hozzák át arról az oldalról ahol éltem hol boldog voltam vagy eszméletlen vagy mindkettő időt adok érted a térben hol mindig eltévedtem ma már csak ülök de nem mesélek a falakon rég nincsenek képek kinek percek voltak kinek évek egy végső virágot magam tépek ma már csak ülök de nem mesélek a falakon rég nincsenek képek kinek percek voltak kinek évek egy végső virágot magam tépek

https://suno.com/song/4e7df0f5-7c55-4230-ad94-60bf2bc0d2f8