nem az utolsó nem érzem nem fáj

tűzben kárhozottnak lenni nem kár

ha úgy éltem mint szerettem volna

a sziréna nem felettem szólna

éjféli néma utakon fekszem

leszíjazva én már így öregszem

rajtam gyakoroltak a sebészek

mellettem sétált el az enyészet

hát sokkal óvatosabbá váltam

csak egy szerethető lényt kreáltam

minden év minden egyes napjára

szürke szívem a tarka naptára

kalendárium jeles napokkal

üres poros taposómalommal

egymásra várunk ki mikor mozdul

csak a hiányát viselem rosszul

nyugtató hangnak és ölelésnek

műtőasztalon ég töve késnek

könyvként kiadnak és újrakötnek

az Óperencián túlra szöknek

mondanivalóval telt lapjaim

csend üli az öröklét hangjait

de talán nincs is szükség beszédre

csak a bűnhöz egy jó bűnsegédre -

https://www.youtube.com/watch?v=rk8zEtCYr1M