a szürkésbarna földes csigaház

tavalyról maradt az orgona aljában

ősz első hűvös szele megaláz

jobbjában levelek elmúlás baljában

a birodalmában körülvezet

körmömmel pöcögtetem a bejáratnál

a bézs színű és megkövült meszet

zárva összetöröm köztünk nem állhat már

akadály jó barát vagy ellenség

folyton nyerünk időt teret szeretetet

közben hideg a kéz a mellen jég

elengedtem már a harci szekereket

helyükön a vetés nem terem meg

forradalmárnak vén halottnak fiatal

vagyok de a széllel szembemennek

sóhajaim  legyűrik végül diadal

ez vagy az íve szolíd görbület

mert mi mindent látunk még azt is ami nincs

megszán majd a korai szürkület

sebes csuklónkon a képzelet a bilincs- 

https://www.youtube.com/watch?v=EoPwNd5O6uA