forróság szánkózik a dűnéken

csak lassan észlelem nem hirtelen

minden ami fontos már nincs velem

illatod itt lebeg de tűnékeny

végül érzelmünk homokba fullad

a nappal száraz éjszaka fagyos

úgy járok hogy lábnyomot nem hagyok

a tér az időn jó pénzért túlad

vipera megmar skorpió megszúr

megölelnek tövises kaktuszok

a szánalmas jövőmről nem tudok

életem körül semmi a kontúr

egy szürke növény levele bódul

bele a hosszú végtelen éjbe

mi is látszik még a feketében

ha a szem fénysugár után koldul

azt csak jó bennszülöttek tudják

akik a porral együtt peregnek

le az órán  nagyokat nevetnek

ha sápadnak a karmazsincsuklyák -

https://www.youtube.com/watch?v=KKtZtTyyl7w egy kis retro