hit és a kétség egymás mellé ül

a vékony lelkemben lapozgatnak

nyomós indokot lelni legvégül

arra hogy sokkal több napot adtak

az életre a megérdemeltnél

kezem összekulcsolt nincs mentségem

a tört pálcától nem félve gyengéd

meghitt szavak ébredtek bent régen

konok voltam mégis arra kérlek

hogy légy a szív helyettem is dobogj

ha a lanyha motor megáll végleg

napként hevíts esőcseppként kopogj

mosd tisztára gránitlapon nevem

mutasd meg a szemnek láthatatlant

szőjj hidat emlékeinkből nekem

fejezd be mindazt mit hátrahagytam

s akkor én tudomásul veszem

a tudhatatlant a csúcsig jutok

üveghegyeken túl hátul leszek

más nem kell a többit úgyis tudod- 

https://www.youtube.com/watch?v=yhSG3HkEPT4