Álltunk a tóparton a lábunkon

megtörtek a hullámok csak néztük

és a késő nyarat megigéztük

ő is jót kuncogott halálunkon

vagy legalább is azt hitte az volt

szegény kivégzendő és kivégzett

szem lesütve csak a bőrünk fénylett

mint gyertyák után ezer viaszfolt

szívzörej fűzfalevélben rezeg

szükségük volt egymásra ártatlan

hideg az alkony a test már katlan

félve közelítettek a kezek

a nyár volt tudatlan mások bezzeg

míg hiánytalanul hemperegtek

felismerték tudták hogy peregnek

le a csók előtti másodpercek -

https://www.youtube.com/watch?v=dKmOL8XuK30