hűvös ködben az ókori mában

álmaim között éber kómában

van egy város melynek piacterén

állnak az alakok mindegyik én

jó hely ez mert nincsen társadalom

csak az én igaza fáj ha csalom

az életet benne saját magam

mikor minden egyes szavát falam

megerősítésére alkotom

nem lesz már hajnalom csak alkonyom

lehet mégis én leszek a lámpás

a tereken kívül meg a lármás

szürke egyszerű tömeg szemében

leteszik koronájuk elébem

mit kezdjek vele én nem lehetek 

én megszámolom az embereket

egy ujjamon nem én hanem talán

fentről érkezett és az én falán

távolabbra lát a városon túl

furcsa nem tartozik hozzá kontúr

megfoghatatlan itt és ott terem

a nagy mellény csupán kopott selyem

később a történelem legvégén

nevet az én felsőbbrendűségén -

https://www.youtube.com/watch?v=YG7w5m3HsiE