magamba zárkózva a nyílt utcán

hozzád sietek öles léptekkel

nincs elképzelésem tervem pusztán

minden hetem kezdem a péntekkel

s remélem hogy talán láthatlak

majd kinyílni a fülledt romlásban

az egyforma éj falán áthatnak

suhogó neszek örömforrásban

fürödne pajzán testem felhevül

felszikráz ha túlléptem egy ponton

időtlenségben hajnal elkerül

ha ritka ajándékod kibontom

a komor valóságból gyalog a

hosszú hídon viszem a skatulyát

tüzet gyújtok és látom ahogy a

falevél úgy hullik le a ruhád

vagy csak a képzeletem zavaros

de biztos így történne ha várnál

kezedet kézbe veszem ha hagyod

reggelre átkönnyezném a párnám -

https://www.youtube.com/watch?v=uw-hoL1RuAQ