jó régen a kezdetekkor izgatottan

illesztgettünk szívünk repült

aztán fáradtan megtörten visszapottyant

a magasból szüntelenül

amíg foltozgatta magát a fej tisztult

ne tiltakozz ha még fájnál

sirasd meg az ünnepnapot amely ritkult

lelassultunk a féltávnál

csak a munkát látjuk kevésbé a pompát

nehezebben mozdul a kéz

hosszasan elnézegettünk egy-egy formát

reméljük hogy még semmi vész

kétséges hogy azt kapjuk - e amit rakunk

eltérünk -e a címlaptól

tényleg ez a mi hazánk ha már itt lakunk

lesz - e benne a holnapból

hogy kitölthessük az utolsó szegletet

már csak egy aprócska darab

hogy kézbe vehessük az igaz lelkeket

vár ha akadna hely szabad

lehet nincs is kép amibe beleillek

nincs is egész csak egy-egy rész

egy cilindert varázsporral telehintek

alján fehér nyúl szembenéz -

https://www.youtube.com/watch?v=FUg3vnU-On8