eddig sem volt tiszta a látásom

idő lova elfogyott alólam

a sötéten vakondként átásom

magam és a kitárult valóban

sok minden már régen elmosódott

vagy egyszerűen nem vettem észre

míg megismertem a titkos kódot

addig álldogáltam tettre készen

mint a rétestésztát jól elhúztam

létem ami most üresen fityeg

az öröktől párszor elbúcsúztam

és arra gondoltam hogy mit minek

bár az életnek nincs emlékműve

szemben a sok néma temetővel

ma már lépegetnék zöld -kék fűre

mikor a harmatcsepp vele nő fel

látnám a lábnyomom hogy léteztem

láthatnám a mosolyt az arcodon

de szelíd kék szemem megmérgeztem

csak egy helyet látok a fal komor

egyszerű ember a sorsára vár

a sírhalmainkat szertehordják

a téli fagy szél eső meg a sár

gyönyörű az élet fel se fogják -

https://www.youtube.com/watch?v=skouomx3bNI