az első imbolyogva lehulló

falevél figyelmeztet elmúló

véges behatárolt életekre

ha az első vadászkürt felharsan

színes nyárutó múlik el halkan

savanyú borokra kénesekre

emlékezve teás bögrém fogom

hamvas hajnalokon árulkodom

mit tett a múltam az erszényembe

azt hogy látom a jelen jövőjét

hogy nekem már minden év szökőév

az eddigieket nem szégyellve

nyolccá teszem a hét köznapokat

a fejszém korlátokat hasogat

mert a napom a végtelen jele

szerettelek szeretlek szeretni

foglak tudok majd veled lebegni

ha beforrt már az életem sebe -

https://www.youtube.com/watch?v=lGSAsr0UfGg&t=51s