fiatalságom romján száraz gazként

ékeskedik lebomló öreg testem

elmúló idő kincsét közel rejtem

tolvajként és emberként az igazként

a piszkos kisméretű ablakomhoz

ahonnan a világra még rálátok

csillogó szemhez nem elég hálátok

több kell egy karcsú test egy laza combhoz

vagy legalább a megértés szikrája

hogy az örök ifjúság elérhető

odabenn akkor is ha kevés erő

vezet a gondolaton túl kint várja

elsuhanó táj néma állomások

nem számít már hogy rossz vonatra szálltam

ott mesélt régi történetté váltam

mert a megállók is csak látomások -

elgondolkodni...

https://www.youtube.com/watch?v=l0yRNQj2_tc