- népballada után szabadon -

élt valaha e tájon egy szegény legény

szomorú sorsát mások írták nem én

pedig az róla szólt egyes- egyedül

végzete elől hiába menekül

amit éveken keresztül álmodott

egy pillanaton belül megváltozott

amit egy pillanatban eltervezett

az álmain keresztül mind elveszett

átkozott legyen hát ez az építmény

halálomkor nem lesz mi megszépít légy

saját magad a tégla

bárki nyakát kettévágnám mész közé

keverném édes vérét fal mögé

megkeresnék jól tartó gerendákat

hozzá a sűrűből szőtt legendákat

végén ha mindannyian elárultak

a kapui egyszerre bezárultak

váramnak jól tudom hogy se ki  se be

amíg be nem gyógyult az összes sebe

átkozott legyen hát bércen magasban

álló büszkeség a hideg havasban

kereszt tapad a célra -

https://www.youtube.com/watch?v=zUeNxAV2ggA