saját poklom tüzét magam adagolom

azt az egy megszentelt képet hazahozom

melyen nem látszik hogy kezem összekulcsolt

megváltozik énem köpönyegbe burkolt

meztelen teste egy hideg szárnyas oltár

főpap akar lenni áldozat az volt már

nem mindenkinek lehet a lehetséges

az ősz mozaikjából egy szelet édes

darabbal a zsebben temetőben főt hajt

körülötte csend de lába alatt rőt zajt

kelt kóbor nyugat felől futó szélroham

fázós alakok velem együtt még sokan

siratják azt amit a fejfák tükröznek

csokrokkal egy szállal egymásnak ütköznek

motyogják bocsánat a fájdalom foglalt

hosszasan nézem  a kívülállót oldalt

akinek egy pöttöm angyal fuvolázott

vállán míg ő démonokkal parolázott

és nem tudtam nem tudtak jaj segíteni

az örök árnyékunkra fényt deríteni-

https://www.youtube.com/watch?v=50bdCU90qCo&list=RD50bdCU90qCo&start_radio=1