homokszem pereg le domboldalon

kérem az időt ha volt oltalom

teraszom nem a házamban épül

a szívemben fogódzkodó nélkül

nem találhatom az egyensúlyom

és agyam látóhatárán túl nyom

a második napfogyatkozása

türelmednek a lovad kovácsa

szabadságon van a kertészem is

és a legeslegutolsó szemig

learattuk a silány termésünk

hát földművelést tovább nem végzünk

lábunk alól lassan elfogy talaj

még megadatott a mosoly tavaly

de elmossák hogy mi voltunk ketten

komor lassú kövér esőcseppek -

https://www.youtube.com/watch?v=zvCENDHC8vA