ruhádon én veszem észre a koszt

nem csillagot hozok le a kozmoszt

eléd rakom míg víg táncunk járjuk

ha szomorú vagy nekem panaszkodsz

nem csak a hiányomhoz ragaszkodsz

mikor az árnyékom kulcsra zárjuk

folyton látom rajtad ha feladtad

mélyen vagy van valaki alattad

hogy legyen honnan elrugaszkodnod

naphoz közel szárnyad megragasztom

tavalyi jelmezed felakasztom

magam állok félre ha azt mondod

hogy az egésznek nem volt értelme

még egyet belőled elképzelne

a valóság mert nincsen más dolga

 az utolsó tányért hozzám vágtad

ő lesz az első aki majd áltat

azzal hogy sosem leszel rabszolga

én nem adok semmit te a felét

mivel minden megvolt az is elég

ha a kupachoz lapát szart hozol

egy lapátnyival is egyek lettünk

fuldokoltunk de most fellélegzünk

függvény nélkül is hozzám tartozol -

https://www.youtube.com/watch?v=KkBEnIoRqWw