a reményeim rég elvesztettem

elmenekülnék én fejvesztetten

csak az a szomorú hogy nincs hova

ha már az ősi eszköz a kova

sem tud tüzet csiholni szerettem

hiába de az is jó volt nekem

már nem anya törli a fenekem

magam sem tudom  mit hol találok

életem sajnos elég halál ok

hogy soha többé ne sétálj velem

és egyedül végleg  megtorpantam

egyetlen emléket elhozhattam

az pedig a szó az mindig kevés

csak látszólagos a semmittevés

sötét tigriscsík mit látnak rajtam

levedlettem új bőröm színtelen

így erősödtem volna míg te nem

kértél tovább a bizonytalanból

tizenharmadik viszont tavaszból

mára nem maradt más csak sík terep -

https://www.youtube.com/watch?v=3JBKozxDxbw