saját zsírjában serceg a Nap

az egyedüllét beleharap

nemes védtelen tomporába

nem tudom mire is várok még

a szememet izzadság marja

lassan múló perceim falja

olykor feküdve olykor állva

a testestül - lelkestül kába

már sohasem lehet szabad

réges rég túl vagyok már sok szép

ígéreten de a bátor lép

hűs lehetőségét elcsalja

ha látlak csak akkor izzadok

új szomorú napra virradok

levegő továbbra sem mozdul

az ember önmagába fordul

lángol éget és megbolondul

mégis bárkit erre biztatok -

https://www.youtube.com/watch?v=DyrT81UihE0