megint elbúcsúztam tisztelettel

egy homoktortával tíz szelettel

közepébe színes papírforgót

 tűztem mellé szélkakast csikorgót

végigmustrálgattam hogy mit tettem

felemelt kézzel semmit intettem

tópartnak komának tág határnak

mind elengedtek tán másra várnak

már szomorú sem vagyok túl üres

az utca járda homokos - füves

és csikorognak a talpam alatt

villanydróton néma vasmadarak

néznek  pár lépés a kis állomás

inkább valóság volt mint látomás

az élet veréb magot eszeget

magamhoz ölelhettem az eget -

https://www.youtube.com/watch?v=LB9lObWclFQ