az irtás közepén áll egy szálfa

térdre borulna de marad állva

lombját ágait rég elvesztette

és folyik körülötte az irtás

mégis csak egyre szűkül a tisztás

komorságát aki engesztelte

látta hogy él talán gondozgatta

is óvó árnyékát folyton adta

míg ereje teljéből futotta

lassan megérett a kivágásra

nem kíváncsi már a világ másra

csak arra hogy neki is jutott a

dús tűzből mi a törzséből árad

a fa haldoklik magonca lázad

a magány ellen ott benn középen

s ha kivágták évgyűrűk helyett

szabaddá tesz mindenek felett

a szorosan köré nőtt öt kéreg -

https://www.youtube.com/watch?v=vIkHSoHJwJ8