azt képzeltem mindent lehet szabad

és a terveim megvalósulnak

ha nem voltak akkor begyógyulnak

a belém vájt sötét üregei

árnyékos itatóhoz jár a vad

én is kiszáradtam és szomjazom

rózsaszín köd leplező páráját

de rég üres a pohár háláját

rója le agyam hogy tünetei

csitulnak de kortyolnék hogyha nyom

belső tétlensége sivársága

a gondolat nem kusza semleges

semmit mondó s az túl kellemes

szögekre fekszem ott ellazulok

és pink helyett halott hínársárga

látomás vezet ki józanságból

mint mindenre erre is legyintek

ha kell megcsókolnak de nem ingyen

észreveszem ha szorul a hurok

kitalálok még e szótlan lápból - 

https://www.youtube.com/watch?v=rGBHpnU6ej8