lemenő napban önmagad látod

amíg a kérges kezeid nézed

a tavaszi kert egyik legszebbje

amikor nyílik Krisztus vércseppje

a visszafordíthatatlant bánod

amiben már sosem lehet részed

keresed azt a látóhatáron

azon is túl hegyen át akárhol

ami hoz bizsergést szíved táján

egy örömrügyet amit felnevelsz

hogy átléphess a mából holnapba

de a szemedtől távol hozhatja

egyedül hajtott rabszolgagályán

egy vándor akit végleg megszeretsz

nézd ahogy csúcsosodik hamvasan

neked bontja levelét hangtalan - 

https://www.youtube.com/watch?v=X9HlgCUEEZo