csak

akkor szoktam sírni mikor senki sem lát

az életem már csak napokban mérem

amikor csak a végtelen a korlát

vak

szerencséből elég értsem mi a dolgom

folydogálj csörgedezz tovább vérem

puffog a kalapács falaim bontom

hogy

megláthassam mire nem voltam kíváncsi

a legjavát amiből nem volt részem

tudjak lazulni örömöt kívánni

fogy

a kitartás de sejtem hogy vagy valahol

hogy mosolyogsz mert van róla emlékem

Don Quijote szolgájával csatangol

kár

hogy beteljesületlen leszek mint jóslat

amikor felragyog igazi kékem

akkor az elrejtett legbensőbb szólhat

cár

lehettem aztán csak hit nélküli bojár

hitet szereztem de vajon megérem

hogy érezzem belefájduljak ha vár -

https://www.youtube.com/watch?v=ZSaLBi1MysY