ült a lány egy padon

szoknyáján hóhér dorombolt

aki az életét kérte

míg fejét telebeszélte

kókadt szóvirágokkal

szerette -e vajon

vagy csak nyári vihar tombolt

szimpla szerető szívében

én már tudom de ti még nem

adósa vagyok sokkal

hogy életre keltett

régi órámat kidobom

egyszerre megmerevedett

az idő az eltemetett

kényszert le hajaddal mos

az egy lapra feltett

tét  ma is ott a piroson

a távolság egy szablya

üres már a pad és rajta

meséket mond a pallos -

https://www.youtube.com/watch?v=gEjt88MMKxA