tartósan tartjuk a távolságot

világaink között három sávot

kimérten de csillogó elmével

átlépve a botor bátorságot

meghitten hosszan mostuk le vérrel

a sebeinket tisztán tartottuk

mesterséges lelkeket alkottunk

udvarias és érzelemmentes

egót csak üres levegőt markoltunk

és mosolygott-e ezen a hentes

aki minket némán feldarabolt

csillagok közül a földre rabolt

nyers valóságba egyszerűségbe

most szerelem ragyogása ha volt

belefájdulna sajgó szükségbe

üzenni tudunk szóban kevésbé

és ha közénk az idő bevésné

a jelét rajta könnyen átlépnénk

a részek hogy lehetnek egésszé

csak gyújtóst meg egy szál gyufát kérnénk

van hogy nem azonos a kozmoszunk

egy szóval új dimenziót hozunk

elfordulunk egymástól hidegen

ha nem és csak a semmin osztozunk

két idős intelligens idegen -

https://www.youtube.com/watch?v=6NEuuCBmKsc