felkészülten várom a megtisztulást

mondhatnám nem iszom de pedig

a következő évezredig

megszerzem a misztikus ősi tudást

ami közel visz a lét értelméhez

de az mindig örök változó

a sors szeszélyének áldozó

most a vélt tisztaságom féltem észhez

nem ér fel szív szaggatott jajongása

pótolom néhány palántával

minek keresem a lámpával

a fényt ha árnyékol a hasonmása

az életemben nagyot takarítok

csak szerettem volna szeretni

már csak egyet lehet feledni

és távolban kódorgót hazasírok

hiába kertem nem ágyam bevetett

más teste nem érintette azt

terítek  hektáros zöld teraszt

nevetek a tavasz rajtam nevetett -

https://www.youtube.com/watch?v=51__z6cMWrE