majd hatvan évvel ez előtt elstartoltam

a mezőnnyel akkor  nagyon egyben

a dobogó felső fokát felrajzoltam

a táv végére ott velem szemben

megerőltetés nélkül hol fokoztam hol

visszavettem a diktált tempóból

míg szúró jelek nem jöttek oldalamhoz

csapzottan róttam a kilométereket

más futót előztem vagy lehagytak

az izzadtságot más finom ékszereket

előnyt ingyenesen csak nem adtak

már alig látok de árnyékot nem pótol

 fény hiánya tovatűnő fantom 

a forró aszfalton a nyár nekem hódol

cipőm lassan elkopik de a várt szalag

egyik kanyar után sem látható

nem tudom honnan indultam híg sárfalak

őszi tőzegillata átható

mikor átfutok a télbe lábdobogás

veri fel a havat egyetlen nyom

nevetést nem hallok lágy zokogás

fülemben visszhangzik saját zihálásom

tovahúz valami visz előre

szívverésem elnyeli a kiáltásom

tudom felérek a hegytetőre

nem bírom fáj már túl nagy út az araszom

pumpáló mellemen pár koszos ág

rügybe fakad majd a tavasszal aranyom -

https://www.youtube.com/watch?v=QNq8r3bQO0g