nyitott tenyeremből

most elengedem az emlékpillangókat

szerelmeket szeretőket rajongókat

bigott kegyelemből

megtartom jóságuk minden mást felejtek

szégyenfoltot becsületükön nem ejtek

saját bőröm viszem

a vásárra mint nemes magyar prémvadász

gépiesen nekem serken a fémkalász

a mezőn elhiszem

nyílik majd piros pipacs és tűzbe borít

lepkét csalogat fájdalmában homorít

a télben a lelkem

aztán kisimul és ráncait elnyeli

a telihold udvarát a gaz felveri

túl száraz a nyelvem

szép szavakat mormogok magasba szállót

tél van és foltozgatom a lepkehálót -

https://www.youtube.com/watch?v=JZrmPH44fak