a társaság elviselhetetlen

kínos pedig egyedül mulatok

azt várom hogy elviszel melegben

minden konstellációt uralok

csak a bolygóm pihen távol messze

sejtem nem élek már meg a múltból

érzelmet hiába párol össze

mert folyton zuhanok le a csúcsról

földet érve a virág kezemből

kigurul tartó keze mily sápadt

megkínzott szerelmem el velem dől

a sárba sebes ajkunk kiszáradt

és nincs kitől segítséget kérni

kétségek közt várom jössz - e norma

mint régen szeretném őket nézni

az utolsó csókban összeforrva -

https://www.youtube.com/watch?v=wXhTHyIgQ_U