ma már nem léteznek kemény telek

mikor hó lovagolt fenyőágon

koszos fagyos árnyék nő a fákon

tudom visszavárni reménytelen

meghitt boldog szent pillanatokat

zöld csomagoló piros szalagok

között súlytalan feléd szaladok

átugorva a favonatokat

de most érzem oly érzelemmentes

gőzölgő étkek jó volna tudni

ízüket tányéromban főtt krumpli

a szárny hátamon féktelen verdes

felemelkedni úgyis képtelen

beleégek a képeslapokba

aztán szép lassan rendet rakok ma

a harmadik emelet néptelen

az utcák terek házak is azok

ez a szúrós némaság feszélyez

itt maradnom túlontúl  veszélyes

felhő leszek mindent behavazok -

https://www.youtube.com/watch?v=xfN9A_3Lpb