alak fekszik lenn sima a háta

a nemlét kies sivatagában

talán még az sem zavarna

ha minden narancs meg barna

színekben van jelen a dűnéken

a vibráló párában tűnékeny

mint szerelmes jelenetek

emléke és fele nekem

jár az utolsó pillanatokban

amíg a hűség csillan a porban

kusza hullámrajzolatok

homokszemet hajszolhatok

csillapítani a botló vágyam

gyengéd érintéssel féltőn lágyan

és a homok tonnaszámra

nekiindul pont a számba

lepecsétel szorgoskodik befed

örök szerelem titka itt reked

aztán elfárad megpihen

nem menekült meg semmi sem

a  hőségben új nap szórja fényét

követelve az élet egy részét

az a gyűrű Tőled kaptam

kezem a felszínen hagytam -

https://www.youtube.com/watch?v=R-2B7OFgWis