már rég nem vágyott semmi után

mint üveg mögött orángután

csak éldegélt egykedvűn sután

az utcán mindenkit kikerült

mások őt is hát nekifeszült

a falnak szomjas és kimerült

teste még árnyékot sem vetett

de bűnt vállalt fel mások helyett

volt ki sírt volt aki nevetett

bocsánatkérés közepette

kenyere javát mind megette

míg az emlékhamu befedte

nyomát miben kutyatej kikelt

kire soha senki nem figyelt

csuhának alázatot viselt

az után hogy csendesen elhunyt

sírja hátul a gazban megbújt

hiánya mégis mindent feldúlt

bár jelentéktelen ember volt

Napkitöréskor a gyújtópont

Ő volt világűrben araszolt -

https://www.youtube.com/watch?v=6g0ZFT4O4LU