hűvös már a hajnal reszketek

bágyadt napsugár kabátot vesz nekem

rajta fázósan begombolom

a csontszínű emlékeimet

garázsban lombseprű mellé bevihet

ajtórésen szél befoltozom

mint pók a hiányt a hálóján

avarlelkek hajléktalan szállóján

minden egyes meleg ágy foglalt

az élet színe halálé is

parázsló vörösben izzanak mégis

elhalnak az árnyékok oldalt

est gyökerei zúzott kezek

a lehúzott redőnyök mögül neszek

szöknek ki a földön levelek

napok telnek halkan ütemre

séta közben a megálló üvegre

véletlen egy szívet lehelek

vörös a szemem az ég alja

szántóföld húsát kegyetlen dér marja

hangtalan siratom a nyarat

vörös a szemem az ég alja

és elunt játékszereit széthagyja

aki voltam vörös akarat -

https://www.youtube.com/watch?v=n6KayJpY7iY