időm elütötte már a felet

templom tornya nyársalja az eget

tudjátok mindig vágytam a leg-et

ha nem kaptam meg hitem eldobtam

olyankor gondolkozni nem szoktam 

tavalyi álarcot felhoztam

unottan azt mutattam felétek

és mialatt sejtenként feléltek

én szeretetet adtam Tenéktek

hit kérdése sűrűn foglalkoztat

nem értem hiánya hogyan hozhat

kemény űrt kérő kéz kezet mosdat

majd a valóságnak háttal állok

így talán és akkor rád találok

hitetlen testemtől szárnyaválok

két fehér síkként verdesek fennen

amikor valaki bízik bennem

örökké megpihen belső rendem

a hit -

https://www.youtube.com/watch?v=4KeII31qyck