már régóta átok ül rajtam

főleg hogy én kínáltam hellyel

az ész kicsi reményt szül bajban

a homlokán misztikus jellel

és a ki nem használt heteket

megpróbálom visszaváltani

öreg alultáplált beteget

kézszorítással megáldani

jártában - keltében ajtómon

szándékkal benyit a véletlen

csak korona pihen a trónon

nekem nincs olyan hogy még egyszer

igaz halandóságom nyomaszt

sok mással együtt elengedem

míg lassan holdsarlóvá fogyaszt

másodperceim felezgetem

hogy többnek tűnjön mint ami van

ráteszem kezem jó fösvényként

nem gondolkodom túl naivan

a mát használom új törvényként

nincs holnap nincs tegnap a pára

hűse alatt maradj csak velem

lásd kicsi december havára

megnyugszik a zsibongó terem

a főhős nem tudja szövegét

hallgat vagy pisszeg a közönség

könnycsepp a fénycsóva közepén

keselyű száll lejjebb körönként -

https://www.youtube.com/watch?v=nuO7SxmPGc4