újra ártatlan kisgyermekként

futok romantikus színes mezőn

mert lelassított lelkem megkért

fogjak lepjem meg a védelmezőm

másik  önmagam hosszan néztem

piros arccal hogy rikkant és nyargal

meglehet én is fütyörésztem

halkan égnek álló két hajszarvval

az ezernyi légies lepke

könnyedén becsapta a nagy vadászt

tűrte de aztán elment kedve

és utoljára még egyszer talpra állt

vagy a hálón volt túl nagy a rés

vagy nincs lepke ami megfogható 

az élet álom volt javarészt

mert így tervezte a Mindenható

csak közben minden átalakult

nyúlfül félelmében hátralapult

a sápadt sóhajtó siheder

egy árnyas fűzfa alá lehever

lepkétlen réten halál kaszál

vár hogy talán egy az orrára száll -

https://www.youtube.com/watch?v=KVS0FUqjJ_M