a butaság temetésén öröm részt vennem

osztom a világnak az öklömnyi értelmem

s ha valaki befogad

gyökeret eresztek

nem kell hogy gondozzon leszek én évelő

átlagos optimista örök tévedő

kezdeti siker lelohad

létszámot feleztek

a végén már kés helyett fogom a tollat

és nem hasonlít semmire a hasonlat

színtelen esztéziákat

végtelen időket

formázgatok a koszos klaviatúrán

áradok kifelé kicsit nyersen csúnyán

szavak kopogtatnak várnak

beengedem őket

lezárom sorba apró kis csattanókkal

ahogy a legszebb múzsa is csalt a csókkal

száraz jeget megihletve

örökössé téve

hát szánt a gondolat de nem hullik a mag

az alkotás szele vitorlaként dagad

az életbe nem illet de

jó muri végtére -

https://www.youtube.com/watch?v=7XhEzV2UXpw