hullámként már nem futok fövenyre

kánikulában

reszketek szükségem van köpenyre

pánik ruhában

csak várok a startpisztoly dörejre

hátha még megmozdulhatok

rebellisként már megszelídültem

és hallgatózom

a hang irányába amit küldtem

majd arra szórom

áldásom akivel megbékültem

szeméből elkoldulhatok

egy megértő pillantást a remény

az csak pár nagy szó

csóróként sem kell a nyeremény

fájós lábam lóg

így ülök a posztmodern tenyerén

egy pontba összenyomottan

a világ minden kincséért sem nyúlok

ha jól röptetnek

annyi minden más de én nem múlok

most hanyatt fekszek

szerelemként buborékot súgok

mélán és visszafogottan -

https://www.youtube.com/watch?v=q6um2e8s4_M