lassan három éve kanosszát járok

tudat tudattalan

a határon ajtót szélesre tárok

ösvényt mutat ha van

a megszokás elhatalmasodhatna

rajtam látszik minden

a képzelet búrájának koppanva

molylepkeként innen

elrepülök kicsit sötétebb részre

rendezni dolgaim

szorgalmasan jobb időbe szebb térbe

meghalni szolgai

módon nem az én esetem nem való

a büszkeség gondoz

zarándokolni ha kell a hintaló

visz közeli romhoz

nyugalom és őrület egymást váltják

nem hagynak aludni

mint a várból leomló egyes kártyák

ilyenek vagyunk mi -

http://www.youtube.com/watch?v=dIwwjy4slI8