finom puha anyagból

az utolsó divat szerint szabott

zakóban ült a bársonyfotelben

mozgásából harag szólt

jó kedvében néhány fillért adott

azt  amit megköszöntem ott helyben

az inge halványkék volt

végén arany mandzsetta gombokkal

dísz zsebkendőjén rózsa lovagolt

felette nem volt égbolt

és keresztbe tett lábszár csontokkal

játszadozott mindenki odavolt

egyetlen mosolyáért

kegyeiért hátha ő majd jól jár

nagy úr közöttünk úgy hívják szükség

ám ha véletlen ráért

őrölt nekem mint dolgos molnár

persze fizettem is volna tüstént

ha nem ilyen rátarti

nekem szép ruhája semmit sem ér

életem tutaj vagy nehéz gálya

kezem vízben áztatni

víz nélkül miért lennék kurvapecér

tudom sosem leszek a szolgája -

/www.youtube.com/watch?v=10OQNUPNuSM