a magasba hova néha feljutok

belátom az időt lelket teret

s azzal aki magamért szeret

megosztom az utolsó étkemet

lenn a mélyben hol oly gyakran elbukok

már a távolabbat is ismerem

és ha tojó vad párom nincs nekem

hallgatom hogy az ember még nevet

nem számolom hány áldozatot hoztam

csípős szélben tollam felborzolom

a kapott szenvedést nem korholom

egyedül sétálok a vetésben

akkor amikor varjúvá átváltoztam

mindenem feketébe öltözött

a férfi messzi télbe költözött

egyedül sétálok tévedésben -

http://www.youtube.com/watch?v=H7w_SL6tPGk