hóból ha volna elég hóból ha

futna friss havon szánunk mit ló tolna

s vidáman kacagnánk égre fel

hóból ha volna elég hóból ha

s társaságot  hóember pótolna

de nincs ilyen suttyó ébredj fel

hóból ha volna elég hóból ha

a kék megbénult ajkamból szó szólna

megérthetnéd téli kínjaimat

hóból ha volna elég hóból ha

az ünnepek után maró sót szórnak

eltünteti fájó napjaimat

hóból ha volna elég hóból ha

az erős szél vadul szájon csókolna

keresném az otthonunk melegét

hóból ha volna elég hóból ha

az a szív megnyílna és a tó folyna

átélhetném végre a szép mesét

hóból ha volna elég hóból ha

a jégujjad össze-vissza kócolna

tépett lelkem a helyén trónolna

hóból ha volna elég hóból ha

majd a képzeletem belekóstolna

de

tovaugrik nem marad a hóbolha -