hajadban futnak vézna ujjaim

rég voltál bennem most újta itt

vagy kőlelkem kőkápolnájában

ruhátlan ülünk első padsorban

ennek jelentősége akkor van

ha varázscsendet sző tátott szájában

a kerek ablakon játszó napfény

mondhatjuk az imát mindjárt csak még

megtiszteljük  az emlékeinket

üres az oltár nem prédikálnak

félkör szószékből felénk nem szállnak

dörgő szavak csak vádló tekintet

ha egymásra nézünk hogy hol voltál

eddig tudom szelíden korholtál

mert kevés időm csak vesztegetem

lehajtott fejünk egy aprót koccan

a szerelem istenének hosszan

őszintén áldozunk mind a ketten -

http://www.youtube.com/watch?v=oZpgi1RafwA