régóta nem számolok perceket

és soha nem vizslatom az órát

csak azért hogy időt hogy veszthetek

tudom mindkettő szédítő jó gát

ahhoz hogy megéljem ami fontos

évszakot váltok néha még csíkos

bundám elhalványul de jól elrejt

büszke kemény küzdök amíg bírok

amíg ködben ugyanaz a rejtjel

nagyvad vagyok oldalamon foltos

a tölgyek és bükkök hajbókolnak

bőröm alatt izom meg-megrándul

kegyet gyakorolok ha csókolnak

minden mától a holnap megfájdul

tompán elfekszem szépen hosszában

mint véletlen meglőtt lassú szarvas

minden keresztúton és csapáson

bár bőröm rég nem üde és hamvas

utolsó leheletem a vászon

őszi avar tündöklő bronzában-

http://www.youtube.com/watch?v=pStuZKRcxqE