lustán hömpölyög korai pára

szép szemünknek e fal a határa

sziklaszilárd tömött felhők vára

foszló nyarat sirat kóró szára

barnult borostyán kúszik fel fára

a természet nem talál magára

s nem jut étek vad asztalára

egyedül várok nap alkonyára

s mikor nevettem utoljára

gyermekként szundító zúzmarára

rég nem sejtem

szürkéből szürke hidegből hideg

odaadnám roncs szívem de kinek

értelmetlen

mert úgyis elmúlok nemsokára

véget várok végre- valahára-

/www.youtube.com/watch?v=s5sE0v9WBHk