a nap utolsó ejtőernyőjén

ereszkedik le az alkonyat

határvonalat húzok vékonyat

napjaink közé nem állandót

mert van az emberfeletti fölény

ami a végtelen zöldből árad

ahol rét vizesedik kő szárad

nincs mit söpörnöm a vállamról

gond nélküli kaján mosolyunk

szemben ülve a rozéfröccsel

és kimondhatnánk már hellyel -közzel

születni ezért volt érdemes

azt hisszük hízunk pedig most fogyunk

koldusként tartjuk még a markunk

nyárvégi szonátát megzavartunk

agyunk szolga lelkünk még nemes

tópart tó nélküli vízfodrába

a fájdalmunk belehintjük

és mindkettőnknek nincs annyi kincsünk

mivel ezt az ősi nyugalmat

megválthatnánk ennek nincsen ára

bár neszeket rajzol a zörej

ez szűzföld kortalan Őrség- Göcsej

nektek ajánlom az uralmat -

http://www.youtube.com/watch?v=yW8X3h6X2K8